Beépítés, vízszint-szabályzás, belső terhelés - a Balaton és a balatoni táj legfontosabb problémái
A 'Balatorium 2023-as kulcsüzenetek’ összefoglalóját a szabadonbalaton csapata készítette, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága szakmai támogatásával.
Az anyag célja, hogy összefoglalja a BALATORIUM programsorozat alkotói és érdeklődői számára a Balatoni régió legfontosabb problémáit. Ezek adják a 2023-as programok témáit. A BALATORIUM kutatók és művészek együttműködése a Balatonért. Célja, hogy a tóval és annak problémáival kapcsolatos tudományos ismereteket a művészet eszközeivel tegye közérthetővé és átélhetővé, és megalapozza a Balaton jövőjét érintő társadalmi párbeszédhez.
A program a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa megbízásából a PAD Alapítvány szakmai koordinációjával valósul meg. További partnerek: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - MOME MAG, szabadonbalaton, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, Bakony-Balaton Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület, Pannon Egyetem Limnológia Kutatócsoportja.
A Balaton ökoszisztémájának működése, épsége (funkcióban és térben is) alapfeltétele
- a tó rekreációs célú hasznosításának (beleértve az ezzel kapcsolatos befektetéseket) és
- a helyi lakosok és időszakosan helyi lakosok életminőségének.
A Balaton egy menedzselt ökoszisztéma, „kultúrtáj”, az emberi használat és a természeti környezet együttes alakulása során lett olyan, amilyennek ma ismerjük. A természeti értékek nem egy plusz látnivalót jelentenek a fürdőzés mellett, hanem annak az alapját adják – beleértve nemcsak a vízi ökoszisztémát, hanem a partot, sőt a teljes vízgyűjtő terület élő rendszerét.
A kedvenc balatoni tevékenységeink alapja az, hogy a Balaton olyan, amilyen. Úszunk, mert jó meleg a víz, és ennek ellenére jó minőségű, nem olyan, mint a halastavak algás, zöld vize. Sétálunk a parton, mert szép a táj, szép a túlsó part, a szőlő, a fák, a nádas, mert nem esznek meg a szúnyogok, és mert nincs messze a nyaralónktól, a szállásunktól, az otthonunktól. Horgászunk, mert vannak halak, amiket kifoghatunk, de mégsem halastó. Hajózunk, mert van hely, van víz és hullámok, de mégsem tenger. Együtt vagyunk, találkozunk a barátainkkal, mert itt sokféle ember jól érezheti magát: horgászok és vitorlázók, nyugdíjasok és fesztiválturisták.
Mi kell ehhez? Meg kell őrizni a Balaton, a balatoni táj jellegét: tiszta víz, halak, szép táj fákkal, nádassal, szőlővel. Kell még bejárható vízpart, kikötő, strand, bolt, vendéglő, szórakozóhely és sok-sok nyaraló és szálláshely. Ezek nem egymástól független dolgok: nem lehet egy helyen egyszerre erdő és szálloda. Úgy tűnik, a víz nehezen lehet egyszerre stabilan mély és tiszta, algamentes, de halgazdag. A magas vízállás károsítja a parti növényzetet, és nem lesznek halak egy hínár és nádas nélküli tóban.
Ezeket a fontos összefüggéseket még nem értjük teljesen, a tó és a táj, mint élő rendszer állapotáról információra van szükségünk, hogy döntsünk. A korábbi sikeres helyreállítási munkákhoz, amelyekre a ’70-es, ’80-as, 90-es évek algásodásai, halpusztulásai miatt volt szükség, közel 40 év kellett, amit egy átgondolt tudományos alapokon nyugvó politikai stratégia alapozott meg. Manapság ez hiányzik, a tudományos tények, javaslatok elváltak a fejlesztésektől, a tó egészével kapcsolatos célok nincsenek egyértelműen egyeztetve és meghatározva.
A Balatonnal kapcsolatos problémák jelentős részére nincs rövid, gyors megoldás. A problémák évtizedek alatt alakultak és alakulnak ki, és határozott változtatással, alkalmazkodással lehet csak csökkenteni a hatásukat hosszú idő alatt.
Általános, globális viszonyok:
A Földön jelenleg az ember által okozott globális klímaváltozás és kihalási hullám hatása mindenütt érezhető. A Balatonra is hatnak ezek a folyamatok, a tó és vízgyűjtője globális viszonylatban is egyre fokozottabban használt és átalakított régió. Az intenzíven használt területek terjeszkedése fokozza mind a globális klímaváltozás, mind a globális biodiverzitási krízis a hatását. Megfelelő, célzott változtatásokkal alkalmazkodni lehetne ezekhez a folyamatokhoz és hatásukat csökkenteni lehet.
Társadalmi jelenségek:
A Balaton és a hozzátartozó táj egy közösen használt természeti kincs, más megfogalmazásban “természeti erőforrás” vagy “természeti tőke”. Nem könnyű felismerni, hogy minden egyes döntésünk hatással van erre a közös kincsre. Egyes társadalmi folyamatokban -- például a természeti erőforrásokkal kapcsolatban - felmerül, hogy az egyén azzal jár jól, ha a társadalom rovására is maximálja a nyereségét. Erről szól az egyéni döntéshozatal csapdája és a "közlegelők tragédiája” néven ismert példa is: ha nincs valamilyen közösen megállapított szabályrendszer, akkor azok járnak jól, akik aránytalanul sokat vesznek el a közösből. A Balaton környékén is sokszor elmarad a meglevő szabályok érvényesítése is, vagy a szankciók ereje kicsi a megszegésből várható nyereséghez képest. A lassú változásokkal kapcsolatban a társadalom memóriája nem több néhány évtizednél, hiszen mindenki azt tekinti a rendszer “eredeti, természetes” állapotának, amilyen akkor volt, amikor először megismerte. Ez az “eltolódó alapvonal” problémája. Egy nagy és komplex rendszer ráadásul általában nem egyenletesen változik, hanem eleinte késleltetve, majd egy határt elérve hirtelen és nehezen visszafordíthatóan (“billenési pont”). Ezek miatt hajlamosak vagyunk alábecsülni a döntéseink okozta kockázatot. Szükség van tehát arra, hogy egyéni és közösségi szinten is visszafogjuk magunkat a Balaton érdekében: Minden természeti erőforrás eredendően véges, ezért a jövőbiztos tervezés és döntés nem lehetséges az állandó növekedésre fókuszálva.
Ahhoz, hogy a Balaton úgy változzon, hogy megmaradjon az értéke és használhatósága, a helyi lakosság és a turizmus érdekeit figyelembe véve tudatos, hosszú távra előretekintő döntéshozatalra van szükség egyéni, regionális és országos szinten is. Csak a tó és a régió vízrendszerével, ökológiai rendszerével kapcsolatos adatokra, ismeretekre alapozva tudunk helyes fogyasztói, turisztikai, területhasználati, gazdasági döntéseket hozni. A döntéseink következményei velünk lesznek évtizedekig, vagy akár ennél is hosszabb időre. Ezért fontos, hogy úgy döntsünk, úgy fejlesszünk, hogy az a klíma, az élővilág, a társadalom, a gazdaság várható változásai mellett is az eredetileg kitűzött céljainkat valósítsa meg.
Mik a legfontosabb ember okozta folyamatok a Balatonon?
A vízállás egyre magasabb szinten és egyre szűkebben történő szabályozása, az alga-tömegprodukciók gyakoriságának növekedése, valamint a burkolt, beépített, intenzíven művelt területek terjeszkedése a vízgyűjtőn és a parton.
Miért baj ez?
A vízszint túlzott szabályzása azért baj, mert emiatt leszűkül a parti zóna és így a tó legfajgazdagabb élettereinek területe csökken - például a mély vízben álló nádasoké. Az instabil vízminőség azt jelzi, hogy a vízgyűjtőről érkező folyamatos külső tápanyagterhelés (kisebb részben szennyvíz, nagyobb részben műtrágya-bemosódás) mellett időszakosan nagy belső tápanyagterhelés történik a hőrétegződés és az így kialakuló oxigénhiány miatt. A tápanyag-viszonyok átalakulása lényeges változás a tó jellegében, az élőlények kapcsolatrendszerében. Emiatt a Balaton állat- növény- és algavilágában egyes fajok egyedszáma erősen csökkenhet, mások pedig szokatlan mértékben elszaporodhatnak. Az alga-tömegprodukciók oxigénhiányhoz, halpusztuláshoz vezethetnek, és a fürdőzőknek allergiás reakciót okozhatnak. A beépített területek terjeszkedése azt jelenti, hogy egyre kisebb helyre szorul vissza a természetes élővilág, és ezek a területek egyre kevésbé állnak egymással ökológiai kapcsolatban. A burkolt felületekről intenzívebb a szennyezőanyagok bemosódása a vizekbe, és a zöldfelületekhez képest jobban felmelegszenek. A tájra jellemző növények helyett idegen, zárt, egynemű állományokat létrehozó fajok terjednek.
Honnan tudjuk, hogy ezek a folyamatok már elkezdődtek?
A Balatonon már évtizedek óta telepítenek halakat, hogy hozzájáruljanak
a halállomány fenntartásához. Ennek jelenleg a horgászat igényeinek
kiszolgálása mellett fontos oka az ívóhelyek hiánya. A nádasok láthatóan felszakadoznak, csomósodnak, a mélyebb vízben álló részeken csökken a területük. 2019 nyarán rekordot döntött az algák mennyisége a Balatonban, meghaladta a strandoláshoz engedélyezett vízminőségi határértéket. A tó északi partján Balatonfűzfő és Balatonfüred között szinte összefüggő város alakul ki, itt a települések között már csak elenyésző méretű természetes élőhelyeket lehet találni, és a félig természetes élőhelyek (pl. szőlők, gyümölcsösök) területe is rohamosan fogy. A tó körül eltűntek az emberi jelenlétre fokozottan érzékeny fajok, és már a közepesen érzékenyek mennyisége is csökken, miközben az élővilágot erősen átalakító invazív növény- és állatfajok terjednek (aranyvessző, törpeharcsa).
Mi fog történni, ha így folytatjuk?
A nádasok folytatódó területcsökkenésével együtt eltűnhetnek a nádasokban táplálkozó halak, madarak és emlősök a tóról. A magas vízállás időnként károsítja a vízparti létesítményeket, akár épületeket is. A vízminőség további romlásával a tó területének jelentős része a nyári szezonban is alkalmatlanná válhat a fürdésre és halpusztulások következhetnek be. A nagy népsűrűség problémákhoz vezethet az elektromos-, víz- és szennyvízhálózat számára. A fokozódó beépítés az ember számára is csökkenti az élhetőséget, a turisztikai vonzerőt: ki akar nyáron a sivatagba menni? Az egyre gyakoribb, hosszabb és forróbb hőhullámok idején romlik a sűrűn beépített területek használhatósága és értéke, és károsodhat a lakosság és a látogatók egészsége.
Mit tudunk biztosan és mi az, ami bizonytalan?
Már elkészült egy alternatív vízszintszabályzási javaslat, amely kedvezőbb lenne a vízparti élővilág számára, de elfogadható a turisztikai szereplők szemszögéből is. Nem ismerjük pontosan a vízszint és turizmus közötti összefüggés jellegét, de úgy tűnik, alapvetően nem kapcsolódnak egymáshoz. A klímamodellekből nehezen jósolható meg, hogy pontosan milyen vízviszonyok várhatóak a tavon, de az biztos, hogy a vízszintszabályozási rendtől függetlenül jelentősen ingadozó vízállásokra kell felkészülnünk az éghajlatváltozás miatt. Jól ismert, hogy a vízminőség szempontjából legfontosabb tápanyag a foszfor, de csak pontatlan adataink vannak a vízgyűjtőről és a burkolt felszínekről érkező foszforterhelésről. Az sem teljesen tisztázott még, hogy mikor és mennyi korábban felhalmozódott foszfor tud a tó üledékéből felszabadulni. Rendelkezésre állnak a szükséges alapadatok, de nincs még számszerűsítve a beépítettség változása a Balaton körül. Nem sok információ áll rendelkezésre arról, hogy mi lenne az optimális tájhasználat, vagy hogy minimálisan mekkora természetközeli területet kell hagyni a tájban ahhoz, hogy megmaradjon a tó jelenleg ismert állapota. Jól tudjuk viszont, hogy ez a három fő folyamat (a vízszint-szabályzás, az algásodás és a beépítés) egymást is erősíti: a parti zónát a beépítés is szűkíti, nemcsak a vízszint-szabályzás. A magas vízszint az alga-tömegprodukciók gyakoriságát is növeli.
Mi a teendő?
Új, alacsonyabb átlaggal és nagyobb ingadozással jellemezhető vízszintszabályzási rendre lenne szükség. Ahol lehet, célzottan helyre kellene állítani a tóban vagy a tó közelében lévő nádasokat, vizes élőhelyeket, természetes partszakaszokat. Ahol a partvédőművek felújításra szorulnak, olyan védműveket kell építeni, amelyek természetes élőhelyként is funkcionálnak és lehetővé teszik a vízpart emberi használatát vízállási szélsőségek esetén is. A jó vízminőség érdekében csökkenteni kell a talaj és a víz lefolyását a vízgyűjtő mezőgazdasági területein és korlátozni kell a műtrágyák és egyéb vegyszerek használatát. Szabályozni kell a horgászati célú etetést, monitorozni szükséges a vízgyűjtó halatasvainak a működését is. A területhasználattal kapcsolatban a jelenlegi építési szabályok szigorú betartása is előrelépés lenne, de fontos lenne célzottan védeni, sőt helyreállítani a természetes élőhelyeket és féltermészetes ökológiai folyosókat az egész vízgyűjtőn. A tó közvetlen környékén számos helyen módosítani kellene a helyi építési szabályzatokat, egyes helyeken változtatási, építési tilalmat szükséges elrendelni. Célzott kutatásokat kell indítani a Balaton ökológiai, társadalmi és vízrendszerének megismerése érdekében, miközben részletesebb, rendszeresebb és pontosabb mérésekre és az adatok nyílt kommunikációjára van szükség.
Én mit tehetek?
Egyéni szinten fontos a vizes élőhelyek károsításának, felszabdalásának elkerülése a vízparton és a vízparttól távolabb is. Kerüljük tehát a vízparti telkek feltöltését, a nádasok irtását, stégek, horgászállások, kikötőhelyek létesítését a nádasban. Fontos a csapadékvíz visszafogása a kertekben és a művelt területeken a közvetlen elvezetés helyett, és kerülni kell a műtrágyák használatát nemcsak a part közelében, hanem az egész vízgyűjtő területen. A horgászok számára azt ajánljuk, hogy maximum napi 1.5 kg, kizárólag növényi eredetű etetőanyagot használjanak. A területhasználati nyomás visszafogása elsősorban az ingatlantulajdonosok kezében van: nem szabad bővíteni az épületeket, burkolt felületeket, óvni kell a kertek zöldfelületét, különösen a nagy, idős fákat. Az autós közlekedés kerülése, alternatív közlekedési módok használata segít a közlekedési infrastruktúra által elfoglalt terület növekedésének megállításában.
A táblázat letölthető PDF formátumban ITT.
A Balatorium projekt közönségfelületei: Balatorium.hu / Facebook / Instagram
