A kékalga önmagában nézve nem rossz, megvan a természetes helye az ökoszisztémában, de figyelni kell rá

Hogyha össze kellene foglalni a nem szakembereknek, hogy az ön szakterületéről mik a legfontosabb fogalmak, akkor melyeket említené? Mik azok, amelyek nélkül nem tudna dolgozni?

Tudományos cikkeimben és előadásaimban az invazív fajokkal, a kékalgákkal és a Balaton-part ökológiai állapotával foglalkozom. Egy pályázat keretében most épp a tavalyi vízvirágzás okait tárjuk fel. Szakirodalmi összesítés készül arról, hogy egyáltalán mi történt a Balaton-kutatásban a legutolsó összefoglaló óta, ami 1998-ban jelent meg. Ez egy annotált bibliográfia lesz. 

A vízvirágzás vagy a kékalgák problémája elég gyakran előkerül a sajtóban és a közbeszédben. Tudjuk, hogy ha a kékalgák elszaporodnak, olyan toxinokat termelhetnek, amelyek más élő szervezetekbe, így a fürdőzőkbe jutva is megbetegedéseket okozhatnak. Ön szerint ezeket a fogalmakat milyen gyakran használják rosszul? 

Gyakran emlegetjük azt, hogy kékalga, de a Balatonban él körülbelül 500 fitoplankton faj, és a kékalgák száma  60-70 között van. Sajnos ezeknek magyar nevük sincs. Tehát ezeket a különböző változatokat nem tudom megnevezni, nem tudom azt mondani, hogy tulipán, nárcisz, orgona vagy parlagfű, hanem magyarul annyit mondok, hogy kékalga. Csakhogy az egyik kékalga nem olyan, mint a másik. Mint ahogy a parlagfű sem ugyanolyan, mint a napraforgó, pedig mindkettő a fészkesek családjába tartozik. Ha azt mondják, megjelent a kékalga a Balatonban, az nem mond semmit. Amikor a '90-es években ez probléma volt, akkor egy trópusi faj szaporodott el a Balatonban. Nem minden évben alakult ki a vízvirágzás, mert nagyon ritkán melegedett fel az üledék 20-21 fok fölé, ehhez ugyanis a víznek olyan 26-27 fokosnak kell lennie.

Mennyire lehetett ezt kivédeni annak idején a vízszint emelésével? 

Abban az időben az akkor még létező környezetvédelmi minisztérium javaslatára azt hiszem 10 centiméterrel megemelték a vízszintet. Ez arra jó volt, hogy késleltette az üledék felmelegedését. Néhány évvel ezelőtt szintén megemelték a Balaton vízszintjét, de akkor már egy olyan faj szaporodott el, mely északi nordikus eredetű. Ezt a típust viszont nagyon nem érdekli az, hogy milyen a víz vagy az üledék hőmérséklete, már 15-16 fokon is képes előjönni. A 15-16 fokot a Balaton üledéke eléri akármikor. Tehát ez a mostani vízszintnövelés ellentétben a múltkorival nem használ e kékalga faj ellen. Azt is tudjuk, hogy ez a kékalga más tóban arra is képes, hogy a jég alatt okozzon vízvirágzást. 

Ennek milyen következményei lehetnek? 

Ha netán jég alatt okoz vízvirágzást, akkor abból nagyon súlyos anerobia és halpusztulás lehet. Ekkor a levegőből nem tud megújulni a víz oxigénkészlete, s amikor ez az algatömeg elpusztul, a baktériumok oxigén fogyasztása mellett  lebontják. Tehát itt nagyon rosszféle szcenáriók is előfordulhatnak, amikkel én nem akarok ijesztgetni senkit, csak benne van ez is a pikszisben. 

Milyen módon lehet kivédeni azt, hogy a kékalga ilyen károkat okozzon? 

Rendszeres monitorozás, rendszeres kutatás a megoldás. Kutatni kell azt, hogy egyáltalán ez a mostani kékalga toxikus-e. Meg kell mérni azt, hogy képes-e jég alatti vízvirágzást okozni vagy nem. A kékalga nem egy ármány, önmagában nézve nem rossz, mert megvan a természetes helye az ökoszisztémában. Az ökoszisztémák folyvást nitrogént vesztenek, főképp azok, melyek lápterületekkel vannak összekötve. Ezeken folyik a nitrifikáció-denitrifikáció folyamata. A nitrogén eltávozik a levegőbe nitrogéngáz formájában, tehát az ökoszisztémák megállás nélkül nitrogént veszítenek. Hogyha ez így zajlana már évezredek óta, akkor a földön nem lenne élet, mert az összes nitrogén fönn lenne a levegőben. Szükség van tehát olyan szervezetekre, amelyek képesek a levegő nitrogéntartalmát visszaalakítani olyan ionos formába, amit az élőlények hasznosítani tudnak, mert a nitrogéngázt közvetlenül nem tudjuk hasznosítani. Ha tehát egy ökoszisztémában nitrogénhiány lép fel, akkor ott elszaporodnak az olyan alkotórészek, amelyek képesek valamilyen úton-módon nitrogént kötni. 

Mikor van baj ebből?

Akkor, ha túl nagy mértékben jelennek meg a nitrogénkötő kékalgák. Ha az üledékben rengeteg foszfor halmozódott fel, ami hirtelen kiszabadul, mert túl magas volt a vízszint, és emiatt oxigénhiányossá vált az üledék, akkor erre a rendszer válasza az, hogy jönnek ezek a nitrogénkötő kékalgák jó nagy mennyiségben, és ezek  ráadásul toxikusak is lehetnek.

Van egyéb olyan invazív, vagy nem invazív faj, ami ehhez hasonló? 

Van egy fecskemoszat féle, de nem az eredeti fecskemoszat, hanem egy invazív fecskemoszat, amit kutatások híján még nem ismerünk eléggé.

A magas vízszint milyen egyéb problémákat okozhat a Balatonnál?

Az, hogy tavaly az üledék egy része anaerobbá vált, az egy hosszan tartó szélcsendes időszak és a magasan tartott vízszint következménye. Időnként tehát akár mesterségesen csökkenteni kéne fél méterrel a vízszintet. Több okból is. Nemcsak azért, hogy jobban átkeveredjen a víz, hanem hogy ahol van parti vegetáció, ott a nád meg tudjon újulni. A nád nem csírázik mélyvízben. Amikor 2000 és 2004 között a vízszint erősen csökkent, akkor a nádas és az egész parti régió rohamos regenerációnak indult, ugyanis a tó visszaszerezte a saját maga természetes partvonalát. Például elkezdtek turzások épülni, amelyek a szervesanyag lebontás fontos elemei.

A Balaton partvonalával kapcsolatban mi az, amiket vizsgálni kell, illetve mi ez az egész problematika?

Ha jól emlékszem, a Balaton körülbelül 70 százalékán mesterséges partvonal van. Amikor utazik a Balatonhoz, látja ezeket a vörös kőszórásokat. Van a trapézmeder és hullámtörőnek a vörös homokkő. Ezek teljes mértékben elvágják a tavat a szárazföldtől, és zavart okoznak a szerves anyagok lebontásában. Nem mindegy, hogy a hullámzás a hínárt, az elhullott kagylót, halat ezekre a kövekre rakja-e ki vagy a szárazföldre. Ha természetes partra kerülhetnek, turzások keletkeznek, amelyek úgynevezett heterotróf élőhelyek. Ez alatt azt értem, hogy ezekben alapvetően nem fotoszintézises, felépítő folyamatok játszódnak le, hanem lebontó folyamatok. Ekkor a szervesanyag lebontása nem a víz oxigéntartalmát fogyasztja, hanem a levegőjét. Ami végtelen, legalábbis a vizek oxigéntartalmához képest. Hogyha járt tengerparton, meg tengerparti strandon, akkor tudja azt, hogy reggelre a strand tele van hínárral, algával, kagylóhéj-maradvánnyal, aztán jön a strandszolgálat, és szépen összegereblyézi, és elviszi az egészet. Lehet tisztán tartani ettől a strandot, de a Balatonnak erre nincs lehetősége.

Ezt hogyan lehetne orvosolni?  

Az összes olyan helyen, ahol egyáltalán lehetséges, vissza kell állítani a természetes partot. Ez persze nem mindenütt oldható már meg. 

Közzétéve: 2020.12.13.

Fotó (1) 24.hu

Fotó (2) Magyar Attila, Pannon Egyetem