Interjú Kovács Barnabással, a Szent István Egyetem Georgikon Campusának tanársegédjével
Segítsen eligazodni a fogalmak között: bio, öko, organikus, biológiai.
Amikor az egyetemen a szőlőtermesztésben alkalmazott művelési irányzatokkal foglalkozó kurzusán beszélünk, pontosan arra igyekszünk rávilágítani, hogy miben különböznek a konvencionális, az integrált, az ökológiai vagy a biodinamikus gazdálkodási formák. Mi az egyiknek, mi a másiknak a célja? Mik azok a kompromisszumok, amiket az egyik vagy a másik esetében meg kell kötni. Én egymás mellé helyezem egyenlőségjellel ami bio, ami ökológiai, ami organikus vagy biológiai - ahogy tetszik. A magam részéről az organikus kifejezést kedvelem ezek közül a leginkább. Ez a szó sokkal kifejezőbb magyarul, mégpedig azért, mert amit egy organikus termelő tesz a földjén, az jó esetben organikus egységet alkot a környezetével. Amit a legfőbb különbségnek érzek az integrált és az ökológiai vagy az organikus gazdálkodási formák között, az az, hogy bár az integrált próbál környezettudatosabb lenni, de ott nem ez a fő cél, hanem a spórolás, és így sokkal precízebben próbálja ugyanazt megvalósítani, mint a konvencionális irányzat.
Azok számára, akik nem jártasak ezen a szakterületen, szálazzuk szét kicsit ezeket a fogalmakat a konvencionálistól a biodinamikus gazdálkodási formákig.
A konvencionális művelésnél mindent feláldoznak a gazdasági előny oltárán. Ott termelni akarnak, a földet ’ipari’ felfogással termelő egységnek tekintik, amelyen egységnyi területen minél nagyobb hasznot szeretnének termelni. Az integrált művelési irányzatnak ezzel szemben az a vállalása, hogy indokoltan csak annyi kémiai anyagot használ, amennyit kell. Ehhez tápanyag-gazdálkodási tervet készít, talaj- és növénymintákat vesz, és ha látható, hogy valamiből hiány van, akkor pótolja. A permetezést meteorológiai adatok alapján, tehát nem naptárszerűen, „hasraütésszerűen”, megszokásból végzik, hanem indokoltan az adott ökológiai térben. Amikor az a gomba tudna szaporodni, akkor védekezik ellene és akkora mennyiséggel, amekkora mennyiséggel szükséges. Tehát itt az okszerűség a kulcskifejezés.
Miben különbözik ezektől az organikus és a biodinamikus művelés?
Ahogy említettem, az integrált művelési irányzat már okszerűen, és csak a szükséges mennyiségben védekezik, de nem elsődleges szempont, hogy az adott ökológiai térbe illeszkedjen. Bár az integrált irányzat követői is preferálják a biológiai védekezést, minden további nélkül használhatnak rovarölőket, vagy a gyomszabályozás kémiai útjához herbicideket. A fenntarthatóság kérdését felvetve, ebben az esetben azt figyelhetnénk meg, hogy ha egy integráltan művelt ültetvényt magára hagynánk, akkor összeomolna a mesterségesen fenntartott ökoszisztéma. Ez esetben azok a rovarok, amelyek addig korlátozott számban voltak jelen, hirtelen felszaporodnak, hiszen megöltük az ő számukat korlátozó ragadozókat is. Magyarul a rendszer instabil, fenntarthatatlan ökológiai szempontból. Pontosabban gazdasági szempontból fenntartható, de jelentős emberi energia inputtal. És ez a jelentős energia befektetés mit jelent? Kőolajjal meghajtott gépeket, kőolajat is alkalmazó, vagy legalábbis a fosszilis energiaforrásokból származó energiával előállított műtrágyákat és növényvédőszereket. Ezeket már az ökológiai művelés során nem használják, a biodinamikus irányzat pedig még több vállalást tesz az ökológiai termelőknél is.
Miért szereti ön az organikus kifejezést inkább?
Mert az fejezi ki legjobban azt a különbséget, hogy ennél a művelési gyakorlatnál már csak természetes eredetű eszközöket lehet használni és az ültetvények szervesen illeszkednek a környezetükbe. Az organikus művelést tanúsító uniós logóhoz szükséges szabályozás illetve ellenőrzési rendszer ilyen szempontból nem elég szigorú. Tehát sajnos lehet úgy ökológiai művelést csinálni, hogy az a gyakorlat (pl.: réz terhelés, intenzív talajbolygatás) távol áll ennek az irányzatnak az alap filozófiájától, azonban várhatóan a következő években szigorítások várhatóak. A támogatások miatt relatíve sokan állnak át erre a gazdálkodási formára, de a felfogásukat, szemléletüket nem módosítják, és egyelőre relatíve hibrid üzemmódok is működhetnek.
Milyen jó gyakorlati példákat látott külföldön az ökológiai vagy a biodinamikus művelést folytató szőlészetekre, borászatokra?
Dolgoztam organikus minősítésű pincészetnél Burgundiában, ami a világ egyik legnevesebb és legrégebbi borvidéke. A szerzetesek a XI. század környékén ott kezdtek el úgy szőlőt művelni, ahogy mi most műveljük a szőlőt Európában. Ott készülnek a mai napig a világ legdrágább borai, és ráadásul olyan betegségekre érzékeny fajtákból, mint a Chardonnay vagy a Pinot noir. Amikor én kint jártam, akkor a benyomásaim alapján a pincészetek közel egyharmada már ökológiai volt, és ezen a borvidéken a túlnyomórészt a kis és közepes gazdaságok alkotják az ágazatot. A boltban a borok nagy része már bio, sőt van hogy már rá se rakják a logót, mert nem a reklám kedvéért csinálják, hanem mert jobb minőségű alapanyagot remélnek tőle, és mert fenntartható. Békeidőben elfelejtjük, hogy a bor egy luxustermék. Ezért szoktam a magam részéről külön hangsúlyozni, hogy egyszerűen megmagyarázhatatlan lesz a következő generációnak az, hogy egy luxustermék előállításáért a szőlőtermesztési ágazat ilyen mértékű környezetterhelést okoz a világban. Én biztosan elszégyellném magamat visszanézve, hogy ha azt a gyakorlatot folytatnám, amit a mai napig a konvencionális művelési eljárás során végeznek.
Milyenek az arányok a különböző művelési ágak között, és ebben Magyarország hogy áll?
A zöldítés jegyében az Európai Uniónak az a célkitűzése, hogy az összes uniós mezőgazdasági terület 25 százaléka organikusra álljon át. Az osztrákoknál ez már most 15 százalék körül van, nálunk nagyságrendileg 3 százalék körül - ezek nem pontos értékek, de nagyságrendileg stimmelnek.
Mennyire lehet ezt minden tagállamtól egyformán elvárni, ha az országoknak és a különböző európai régióknak egészen más klimatikus viszonyok között kell termelniük?
Valóban egészen más ökológiai térben, más abiotikus paraméterek mentén termel egy száraz, szeles dél-olasz régióban ahol akár a nem ökológiai termelésben is elég 2-3 permetezés évente. Nekik a károsítókkal és kórokozókkal, amikkel mi, itteni szőlészek elsősorban küzdünk, például a peronoszpóra, a lisztharmat vagy akár a botritisz, kevesebb védekezéssel is sikerül felvenni a harcot. Ott így sokkal többen vállalják be, hogy ökológiai művelést folytatnak. De nagyon jó ellenpélda, hogy osztrák termelőknek ebből a szempontból sokkal nehezebb a dolga, mint a magyarországi szőlészetek nagy részének. Az a kifogás tehát nem fogadható el, hogy ezt nehéz vagy akár lehetetlen megcsinálni.
Hogy ha össze kellene foglalnia a legfontosabb fogalmakat, amelyek a saját szakterülete szempontjából a legtöbbször használ, mik lennének azok a szőlészet és borászat területén?
A fenntarthatóság egy állandó fogalom, csak mindenkinek mást jelent. A rezisztencia fogalma azért fontos, mert sokat foglalkozunk a rezisztens fajták és a növényvédelem viszonyával. Ha tovább kell sorolnom, akkor nem hagyhatom ki a klímaváltozást, a borászatból a spontán erjesztés és a fajélesztő kérdését. A natúr borok kérdésköre is egy fókuszpont lesz az Unióban, ami, a felhasznált kén mennyiségének a csökkentését jelentheti majd elsősorban a borászatban.
A klímaváltozás milyen változásokat indukálhat a szőlészet-borászat területén?
Azt most már szerintem senki aki foglalkozik a kérdéssel nem tagadja, hogy a klímaváltozás mint jelenség létezik. A mi badacsonyi fajtáink, az Olaszrizling, Szürkebarát, Kéknyelű, Sárga muskotály mind olyan fajták, amelyek egy vagy több évszázad óta termesztésben vannak itt. Aki igazán hagyománytisztelő a borvidékünkön, az olyan helyi autokhton fajtákkal, vagy mondjuk úgy, “tiszteletbeli autokton”, “tiszteletbeli kárpát-medencei fajtákkal” dolgozik, mint a fenti példák. A hagyománytisztelet jegyében sokszor hivatkoznak arra, hogy ezek a fajták itt bizonyítottak, ismerjük őket. Gyakran hivetkoznak a franciákra is, hogy ők milyen vonalasan ragaszkodnak mindenhez, ami tradíció. De csak hogy egy példát hozzak: A bordeaux-i cuvée egy nagyon híres bor, nyugodtan mondhatjuk hogy világszerte ismerik. A bordeaux-i fajtakör, a Cabernet sauvignon, a Cabernet franc és a Merlot. Ez a fajtakör a klimatikus adottságok drasztikus megváltozásának következtében kénytelen volt a közelmúltban megváltozni. Ugyanis a melegebb évjáratok miatt nem tudják ezekből a borokból a kívánt maximális alkoholtartalmat tartani. A meleg miatt gyorsan és korábban beérnek a fajták, emiatt elszaladnak az cukor és így alkoholfokok, közben a fogyasztók oldaláról egyre jobban terjed egészségtudatosság, és nem akarnak ilyen erős, alkohol hangsúlyos borokat inni. Ezért aztán a franciák kénytelenek voltak egy Touriga Nacional nevű, egyébként fantasztikus jó portugál fajtát beemelni a bordeaux-i fajtakörbe.
A Balatonnál is szükséges lehet ilyen fajtaváltás?
Egyes fajták esetében szükséges vagy szükséges lesz. Mondjuk a Szent György-hegy déli oldalán már szinte nincsen Olaszrizling, mert az ott termett Olaszrizling már az évjáratok többségében nem olyan bort ad mint amilyennek megismertük, egyszerűen kiégnek a savak. Most már Rajnai rizlinget, Furmintot, Kéknyelűt vagy akár Toscanában honos kékszőlő fajtákat telepítenek melyek később érnek, jobban meg tudják őrizni a savakat. A klímaváltozás miatt nem fogjuk tudni a tradicionálisan elterjedt fajtáinkat ugyanolyan sikerrel termeszteni, ahogy nem tudunk olyan karakterű borokat sem készíteni belőlük, amiket száz-több száz évig tudtunk. Ezért fajta-szerkezetváltásra van szükségünk, vagy az lesz, hogy házasításokra térnek át a termelők, és azt mondják például, hogy ez itt a Badacsony-bor aminek az összetétele rugalmasan módosítható.
Hogy látja, a klímaváltozás mennyire fogja előmozdítani a Balaton-felvidéki ökológiai vagy organikus szőlészet és borászat kialakulását?
A klímaváltozás mindenhol mást fog jelenteni. Nálunk a Kárpát-medencében a medence jelleg miatt sokkal jelentősebb melegedéssel fog a szcenáriók szerint járni, máshol lehet, hogy egy-két fokkal, nálunk 3-4 fokkal emelkedhet a hőmérséklet ebben az évszázadban. Az erőteljes felmelegedés mellett nálunk a csapadékesemények fognak még várhatóan hektikusabbá válni. Emiatt nagyon fontos lesz, hogy a szőlőültetvényeinket hogyan műveljük. Az organikus művelés egyik előnye például, hogy sorköztakaró növények vannak. Ahol nincsen sorköztakaró növény, ott egy hirtelen leesett eső ahelyett hogy beszivárogna a talajba leszalad a felszínen és viszi magával a termőréteget. Az is fontos kérdés, hogy a hirtelen érkező csapadékeseményeknél hogyan tudjuk megőrizni a talaj nedvességet. Ezt fitotechnikával is lehet alakítani, árnyékolással, amit Észak-Olaszországban lugasszerű ültetvényekkel oldanak meg. A melegedéssel várhatóan megjelennek olyan délről érkező kártevők, amelyek eddig nem voltak jelen itt, tehát a rovarkártétel is át fogja strukturálni az ágazatban alkalmazott gyakorlatokat. Előny lehet továbbá, hogy az ökológia termelés a tőkék kondíciójának és ellenállóképességének a növelésével megelőzni igyekszik a fertőzések kialakulását és nem különböző hatóanyagok segítségével a kártevő elpusztítására hagyatkozik. Azzal az ütemmel amivel újabb, akár rezisztens kártevők megjelennek és közben vonják ki az EU-ban alkalmazható hatóanyagokat (környezetre gyakorolt súlyos károsító hatásuk miatt) a hagyományos és integrált rendszerek úgy tűnik vesztésre állnak.
Az ökológiai művelésre való áttérés milyen új lehetőségeket vagy korlátokat jelenthet a Balaton környéki gazdáknak?
Az ökológiai szőlőtermesztésből származó szőlőből készült biobor készítésének némileg szigorúbb a feltételrendszere. Ez az irányzat némileg kisebb játékteret ad a borásznak, tehát kevesebbet tud korrigálni borászati segédanyagokkal, ezáltal jobban ki van szolgáltatva például az évjárathatásnak. Az olyan nagyobb pincészeteknek, akiknek egy nem ideális termésből kell csodát csinálniuk, azoknak nagyobb kihívást és kockázatot jelenthet egy extrém időjárást hozó időszak vagy bizonyos kártevők elszaporodása. A legnagyobb problémát az jelentheti az ökológiai szőlőtermesztésnél, hogy sokan úgy vágnak bele önhibájukon kívül, hogy nincsenek kellően edukálva és/vagy nincsenek a kellő információk birtokában. Sokan így ódzkodnak az átállástól és olyan prekoncepcióik vannak, melyek napjainkra szerencsére mind több pozitív példával bemutatható módon már nem reálisak. Ez az alternatíva piaci szereplők termelési tapasztalatai és kutatók vizsgálatai alapján bizonyul működőképesnek, és egyszerre jelenthet gazdasági és környezeti szempontból is előnyösebb gyakorlatot a Balaton-felvidéki szőlőtermesztőknek is.
Közzétéve: 2020.12.15.
Képek:
(1,2) szabadonbalaton/ Neogrády-Kiss Barnabás
