Mit várunk a Balatontól, és milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandóak érte?

Ha nem egy szakmabelivel beszél, akkor mit szokott mondani, mivel foglalkozik? 

Vízmennyiségi és vízminőségi modellezéssel, vagyis annak kiszámításával, hogy mennyi és milyen vizünk lesz, illetve hogy a múltban milyen tényezők befolyásolták a vízmennyiséget és a vízminőséget. A Balaton esetében mindenki könnyen megérti, ha azt mondom, hogy algákkal foglalkozom, mert erről szinte mindenkinek van valami tudása vagy személyes élménye. Köztudott, hogy a Balatonban vannak algák, és hogy ezekkel időnként volt/van probléma. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy miért van ez. Milyen tényezők okozzák az algásodást? Mi a szerepük a növényi tápanyagoknak, és honnan kerülnek ezek a tóba? Miért van az, hogy bizonyos körülmények között az algák szaporodnak, máskor meg nem?

Az ön nézőpontjából tekintve ökológiai szempontból ma mik a legnagyobb kihívások a Balaton kapcsán?

Jelenleg az éghajlatváltozás változatos következményei jelentik a legnagyobb kihívást. Például az a közvetlen hatás, hogy milyen gyakran lesz alacsony vízszint, és kell-e majd esetleg vízpótlás. Vagy az, hogy milyen vízminőségi változásokkal fogunk szembesülni. Jelen tudásunk szerint például nagyon valószínű, hogy a vízszint és a 2019-es, rekord nagyságú alga-tömegprodukció összefüggnek, mert a magas vízszint tartósabbá teszi a vízoszlop hőrétegződését, ami tápanyagokat szabadíthat fel az algáknak. Az összefüggés mértéke azonban még nem tisztázott, tehát ezt ki kellene deríteni ahhoz, hogy meg tudjuk jósolni az ilyen események várható gyakoriságát vagy beavatkozásokat tudjunk tervezni. Ezek az alapvető problémák azonban egyelőre csak a kérdés fázisában vannak, a válaszokat még nem tudja senki. És akkor ott vannak az ebből származó további kérdések. Például az, hogy kell-e a vízminőség javítása miatt kotorni? A most kezdődő Balaton Algavirágzás Konzorcium projektben az ilyen kritikus területeket azonosítjuk be és kialakítjuk a szükséges projektjavaslatokat.

Milyen fogalmakat lenne érdemes tisztázni itt a szélesebb közönség számára, amelyekkel kapcsolatban sok félreértés van?

Nem a fogalmakkal van a probléma, hiszen ezeket el lehet magyarázni. Ami a megértés útjában áll, az az, hogy a bizonytalanság jelenléte nehézzé teszi a jelenségek és okaik közötti kapcsolatok belátását. Például az alga-tömegprodukciók kialakulásáról tudjuk, hogy szükségesek hozzá megfelelő környezeti feltételek, például egy adott tartományba eső vízhőmérséklet, elegendő növényi tápanyag. Marad azonban számtalan olyan másodlagos tényező, amelynek hatásaként csak statisztikailag tudjuk megjósolni, hogy az algacsúcs végül kialakul-e vagy sem, és előbbi esetben mekkora lesz pontosan a nagysága. Miközben a nyári időjárás alapvetően hasonló volt, 2018-ban egyáltalán nem volt algacsúcs, 2019-ben az eddigi legnagyobbat figyeltük meg, 2020-ban pedig középmagas algabiomassza alakult ki. 

Mi a helyzet a vízmennyiséggel?

Hasonló, mint az alga-tömegprodukcióval. A legtöbb előrejelzés szerint az éghajlat szárazodni fog, így a Balaton természetes vízmérlege csökkenni fog. Az elmúlt 5 évben a csapadék mennyisége és eloszlása ugyanakkor éppen olyan volt, hogy még a szokásos nyári vízszintcsökkenés is alig történt meg. De ez egyik esetben sem azt jelenti, hogy a probléma meg van oldva. Ugyanígy bizonytalan egy-egy beavatkozás kimenetele is: lehet, hogy egyáltalán nem hibáztunk közben, de a természetes változékonyság miatt végül mégsem következett be a várt eredmény. Ezért érdemes az előrejelzések és beavatkozások bizonytalanságáról beszélni. Arról, hogy mi mindent nem tudunk, és ennek ellenére néha mégis tennünk kell valamit. Ez az, amit nehéz átadni. 

Hogyan lehet azt kommunikálni, vagy hogyan lehet azzal foglalkozni, amit nem tudunk? Hogyan adható át a közvéleménynek ez a bizonytalanság?

Igen, ez a dolog nehézsége. Az éghajlatváltozásra kell felkészülnünk például stratégiai tervezéssel, miközben nemcsak a Balaton bizonytalan válaszreakcióival kell megküzdenünk, hanem azzal is, hogy az éghajlatváltozás folyamata is bizonytalan és pontatlanul előrejelzett, ami nem is csoda, hiszen a kibocsátások révén függ a saját jövőbeli viselkedésünktől is. A felelős tervezés ilyenkor azt jelenti, hogy a jelenlegi legjobb tudásunk alapján csinálunk egy olyan stratégiát, amitől a különböző forgatókönyvek alapján várhatóan jobb lesz a helyzet. Persze egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog. Az eredmények tekintetében is csak esélyekről lehet beszélni.

Mi az, amiben mégis lehet bizonyosság? 

Az szinte biztos, hogy a Balaton jelenlegi állapota a várható éghajlati változások miatt a közeljövőben jelentős mértékben meg fog változni, és ehhez a tó használóiként és kezelőiként alkalmazkodnunk kell. Az éghajlat melegszik, és emiatt a vízháztartásban vannak és lesznek problémák, amely természetesen hatással lesz például a vízminőségre is.

Ez konkrétan mit jelenthet?

A vízháztartást nézve elég nagy a bizonytalanság: az elérhető regionális éghajlati modellek majdnem fele szerint aszályosabb lesz a jövő éghajlata, a másik fele pedig megoszlik a változatlan átlagos csapadékösszeg, illetve a jövőbeli növekedés között. Tehát a legvalószínűbb, hogy gyakrabban lesznek alacsonyabb vízszintek, de ugyanakkor kisebb eséllyel az is elképzelhető, hogy ezentúl átlagosan többet kell majd leereszteni.

Ha most ezekről a kérdésekről vagy kihívásokról beszélünk, akkor mi lehet az az üzenet, ami megfoghatja az embereket? 

Az első és legfontosabb üzenet az, hogy jó eséllyel valami nagy baj lehet a Balatonnal az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység következtében. Egy óriási átalakulás közepén vagyunk, és jelentős a potenciál arra, hogy valami nagy változás történjen. Ugyanakkor azt nem tudjuk pontosan, hogy milyen lesz és mikor következik be. Már vannak előjelei az vízháztartási és ökológiai átalakulásnak, például a korábbi alacsony vízállás, vagy a már említett 2019-es algacsúcs. 

Hogy lehet összehangolni a Balaton esetében mondjuk a vízminőség, az ökológiai állapot és a turisztikai hasznosítás érdekeit? 

A megoldás valahol a csak emberközpontú, és a csak ökológiai szempontokat figyelembe vevő szélső értékek között lesz. Ezeket például az üdülés, illetve a természetvédelem kizárólagosságát feltételező menedzsmentként képzelhetjük el. Persze az emberi hasznosítás függ az ökológiai szolgáltatásoktól, de általánosságban az okozza a gondot, hogy a különböző hasznosítási módok közti érdekellentétek miatt nincs egyértelmű optimum, sokféle megoldás-kombináció lehet optimális egy adott érdeksúlyozás mellett. A Balaton esetében mi betolakodók vagyunk, és van egy ökológiai rendszer, amit használni akarunk és ezzel valamekkora károkat okozunk benne. Elvileg az a jó helyzet, ha meg tudjuk mondani, hogy mi az a sérelem, vagy erőforrás-hasznosítás, ami az ökológiát még nem károsítja jelentősen, de nekünk már jó. Itt is csak szubjektív fogalmakat tudunk használni, hiszen a még elfogadható károsítás mértéke és a társadalmi elégedettség sem definiálható objektív módon.

A Balaton esetében milyen szempontrendszer alapján érdemes hozzányúlni a fenntarthatóság kérdéséhez, ami egy széles körben használt fogalom? 

A fenntarthatóság kifejezés arra utal, hogy egyértelműen meghatározható egy olyan állapot, amellyel tartós kompromisszumot képezünk a többféle, ütköző érdek között. De nincs, és valószínűleg nem is lehet olyan objektív kritérium, amivel meggyőződhetnénk arról, hogy egy állapot még elfogadható-e fenntarthatósági szempontból. Még kizárólagos üdülési hasznosítás mellett is lenne valamilyen élővilág, még ha nem is olyan, amit értékesnek tartunk, és ugyanígy egy teljesen természetes tó is használható valamilyen üdülési célra. Egy mai döntési szituációban sem kell egzisztenciális változásokat mérlegelnünk, egy-egy gyakorlati döntés ára — például egy más vízszintszabályozási rend ökológiai ára — jellemzően csekély. Hosszú távon azonban a csekély változások összeadódása már jelentős különbségeket eredményezhet. Mikor lép(t)ünk át a nem fenntartható hasznosításba? Az, ami most fenntarthatónak számít, az marad a jövő részben ismeretlen természeti és társadalmi körülményei között is? Ha a rendszer amúgy is változik, tekinthetünk-e minden káros folyamatot az emberi hasznosítás következményének?

Úgy tűnik, hogy a fenntarthatóság konzervatív értelmezése, vagyis egy korábbi állapot minden áron való megőrzése a már elkezdődött nagyléptékű változások miatt kudarcra van ítélve. A nehezen eldönthető kérdések miatt nem szeretem a fenntarthatóság kifejezést. A köznapi használatban a fenntarthatóság szerintem viszont egyszerűbb: főleg azt jelenti, hogy a természet kirablásából milyen keveset kell visszavennünk ahhoz, hogy a közeljövőben még ne szenvedjünk a drámai következményektől. 

Akkor inkább tekintsük úgy, hogy mesterségesen tartunk fel egy természetesnek látszó élőhelyet?

Be kéne vallanunk, hogy ez már több, mint 100 éve tényleg egy menedzselt ökoszisztéma. A jelenlegi Balaton nem elhanyagolható részben emberi termék. Magyarországon egyébként sok híres vizes élőhely hasonló menedzselt ökoszisztéma, amit műtárgyakkal, és egyéb beavatkozásokkal tartanak életben, illetve megfelelőnek tekintett állapotban. Ott a csodálatos, óriási természetvédelmi értékű Kis-Balaton, a Tisza-tó, a Szigetköz, rengeteg holtág vagy a gemenci ártér.

Tehát akkor ideális esetben ezt a diskurzust kéne valamiféleképpen újra definiálni?

A küszöbön álló változások világossá teszik, hogy a Balaton magától nem marad olyan, mint amit megszoktunk. Ez kinyithatja a vitát arról, hogy a jövőben milyen állapotban szeretnénk látni a tavat, és milyen szolgáltatásokat várunk el majd tőle. Nem valószínű, hogy létezne egy egyértelmű legjobb állapot, de már a különböző elvárások összeírása, és esetleges összehangolása is segíthet meghozni egy széles körben elfogadott szakmai, politikai és társadalmi döntést. Nagyon fontos lenne tisztázni azt is, hogy jelen tudásunk szerint mi várható akkor, ha egyáltalán nem nyúlunk hozzá az egész rendszerhez. Közösen kellene tisztázni, hogy mit várunk ezektől a menedzselt rendszerektől, amiket szeretünk olyan természetesnek látni. Mi mit várunk a Balatontól? Milyen kompromisszumokba vagyunk hajlandóak belemenni?  

Kapcsolódó cikk a BME weboldalán (2012.12.12.): A Balaton vízszintjének újfajta szabályozási rendje segíthet megelőzni az algavirágzást 

Közzétéve: 2020.12.13.

Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás/szabadonbalaton