Ökológia és Művészet

A művészet és ökológia tágabb kapcsolódási pontjainak tekintetében szó esett a land art és environmental art kezdeményezésekről, valamint a galériás megjelenésekről, azonban vannak olyan ökológiai művészeti munkaformák és módszertanok, melyek tudatosan szélesebb társadalmi köröket céloznak meg a szemléletformálás vagy változások katalizálása céljával.

Kiváló formátum a kiállítások tematikájához kapcsolódó, de akár a kiállítási eseményektől független workshop, ami a különböző generációk megszólításának és bevonásának hatékony eszköze. Ezen workshopok lehetőséget nyújtanak a megvitatni kívánt témák indirekt, élményalapú megközelítésére, ami a szemléletformálás és tudományos ismeretterjesztés, környezeti nevelés egy hatásos eszköze. Módszertanuk tekintetében eltérőek lehetnek, így alkalmazhatják a fikciógyártás és játék eszközeit, de megjelenhet bennük a konkrét tudásteremtés is, vagy akár ezek ötvözete (pl. Átváltozó Egyesület: Apokalipszis tréning, Bubla Éva: Zuglói Klímakerti workshop sorozat, Gosztola Kitti és Pálinkás Bence György: Vadkert Utópia, Mari Keski-Korsu: Sylvan Kinship, Špela Petrič: Deep Phytocracy, xxlab: Soya C(o)u(l)ture). 

Számos ökológiai művészeti kezdeményezés értelmezhető aktivista intervencióként, ahol a szemléletformáláson túl alternatív gyakorlatok alkalmazása is megjelenik a projektekben, legyen az permakultúra, közösségi vállalkozás kiépítése, stb. (pl. Ellie Irons: EPA - Environmental Performance Agency, Gram Art Project, Joe Riley: Seed Journey, Navdanya, Nils Norman: Edible Park, Superflex: Supergas, szabadonbalaton)

Az ökológiai témák tekintetében az alkotók kiindulópontjaként szolgálhatnak ökológiai témájú szakszövegek, rendeletek, valamint szakmai interjúk, beszélgetések is releváns intézményekkel vagy szakemberekkel (ökológus, gazdálkodó, történész, állatkerti gondozó, népi hangszerkészítő, stb.). Vannak alkotók és projektek, akiknél és ahol mindig jelen van egy független művészeti állásfoglalás és formanyelv, amely nem lép ki a képzőművészet kereteiből. Semlegességük megőrzésének céljával, saját asszociációikat, spekulatív jövőképeiket, utópiáikat jelenítik meg közléseikben. Mások hasonló kutatási módszereket alkalmazva egy afféle hasznosítható tudás és (tárgy)alkotás megteremtésére törekednek. Ezek az interakciók más szakemberekkel nem értelmezhetőek szorosan vett kollaborációnak, inkább a művészeti kutatás forrásának.

A releváns szakmai tartalom valamint művészeti minőség együttes biztosítása érdekében bizonyos ökológiai-művészeti kezdeményezésekben a különböző diszciplínák és szektorok szakemberei - pl. ökológia, mérnöki- és társadalomtudományok, művészet - közösen, kollektíven dolgoznak (pl. Collective Walden, PAD: szabadonbalaton, xxlab). Itt a csapat diverzitásának köszönhetően egy adott témának több aspektusát fel lehet tárni, meg lehet jeleníteni. Fontos szempont azonban, hogy a tudományos szakemberek nem pusztán információforrásként, a művészeti szakemberek nem pusztán kommunikátorként, hanem egyenrangú félként kell hogy jelen legyenek. 

A szigorúbb értelemben vett ökológiai művészeti projektekben központi szerepe van a szélesebb társadalmi csoportok bevonásának is, aminek érdekében az események köztereken, nyilvános helyszíneken zajlanak, lehetőséget nyújtva olyan emberek megszólítására, akiket a hagyományos művészeti színtereken (galéria, múzeum, stb.) nem lehet megtalálni (pl. PAD: szabadonbalaton / algabár, PLACCC Fesztivál, Morning Boat Residency). Ezek a példák különböznek a land art vagy environmental artra jellemző, természetben és/vagy emberi infrastruktúrában végzett direkt intervencióktól, és a közterek inkább interaktív, társadalmi bevonáson alapuló események színterei, amik jellemzően nem nagyformátumúak, ügyelve léptékük ökológiai aspektusára is; inkább mikroesemények, amik a láthatóság mértékét az események sorozatában és folyamatában biztosítják.

Bár ökológiai művészet alatt jellemzően vizuális művészeti formákat értünk, az ökológiai szemlélet nem csak a vizuális művészetekben van jelen, hanem különböző diszciplínákban és társművészetekben is, így a zenében, táncban, és színházban, illetve ezek együttműködéseiben is, ahol ugyanazoknak a szempontoknak kell érvényesülnie mint a vizuális munkáknál. A kollaborációban készült előadások ötvözhetik a színművészet és vizuális művészetek eszköztárát ökológiai-kulturális üzenetek közvetítése céljával (pl. Kelemen Kristóf - Pálinkás Bence György: Magyar Akác).

Hangművészeti munkák kiindulópontjaként szolgálhat az akusztikus, szónikus környezet szubjektív érzékelése és tapasztalása (ún. soundscape vagy hangtáj), (1) melyek aztán zenei kompozíciókban, rádióműsorokban, hangmontázsokban, zenei installációkban és performanszokban ölthetnek formát (pl. Hajnóczy Csaba: A tengertől a folyóig a tengerig, Nele Tiidelepp, Oula Rytkonen & Joost Van Duppen: Audio Harvest, pixelache: Biosignals project, SALA: k.o.p.a., Timber Festival: Sounds of the Forest). A kortárs táncelőadások téma- és helyszínválasztásuk mentén kapcsolatba léphetnek a helyi környezeti elemekkel, rendszerekkel, annak környezetébe ágyazva (pl. Helina Karvak: Lying Around, Sardono: Fabriek Fikr). 

Az elmúlt években növekvő számú művészeti intézmény - vagy tudatosan nem intézményesített kezdeményezés - és fesztivál irányítja figyelmét az ökológiai témájú és minőségű munkák befogadására és prezentálására. Ezek közül kiemelkedő referenciaként szolgálhat a raumlabor által működtetett berlini Floating University, ami egy valahai vízgyűjtő medencében kiépült, a kollektív, kísérleti tanulás és transzdiszciplináris együttműködések helyszíneként szolgáló laboratórium. Programjai jelentős ökológiai fókusszal rendelkeznek, melynek egyik példája a Climate Care fesztivál.

A Morning Boat Residency szintén labként hivatkozik magára, ahol a meghívott alkotók a lokális kontextusra és gazdaságra (mezőgazdaság, kereskedelem, turizmus) reflektáló munkákat hoznak létre, a helyi közösség bevonásával, így azok a lakosság életében is közvetlenül hasznosulhatnak.  

Az 1982 óta évenként megrendezett holland Oerol Festival helyspecifikus előadásai és lab projektjei a folyamatosan süllyedő sziget közterein, strandján, erdeiben, pajtáiban és fészereiben számos színházi, tánc- és zenei alkotásokat, interaktív installációkat mutattak már be a nagyközönség számára. A szabadonbalaton e szemléletet képviseli és integrálja a hazai kulturális életbe. A szektorközi kezdeményezés művészeti projektjei a Balaton és régiójának ökológiai igényeire és kihívásaira, valamint a szemléletváltás szükségességére hívják fel a figyelmet, hogy a helyi lakosokat, a turistákat, és a döntéshozókat egy fenntartható „balatoni jövő” alakítására érzékenyítsék és a klímaváltozásra felkészítsék.

Előzmény itt.

Bubla Éva/ szabadonbalaton

Közzétéve: 2021.01.28.

Képek: 

(1) szabadonbalaton 

(2) Gosztola Kitti - Pálinkás Bence György: Vadkert Utópia workshop, 2019. Forrás: www.works.io/kitti-gosztola

(3) szabadonbalaton: ökológiai-művészeti akciók a Balaton vízminősége és vízszintje kapcsán, 2019-2020. fotó: Neogrády-Kiss Barnabás/szabadonbalaton

(4) Kelemen Kristóf - Pálinkás Bence György: Magyar Akác, 2018. Forrás: www.palinkasbencegyorgy.hu

(5) Collectief Walden: Windstilleven, 2016, Oerol Festival. Fotó: Saris & den Engelsman 

(6) Floating Uni: Algenlabor. Forrás: www.floatinguniversity.org 

Jegyzetek: 

(1) Truax, B. ed. 1999: Handbook for Acoustic Ecology. Simon Fraser University