Segítenünk kell az erdőknek, hogy megmentsük őket

Ha a saját szakterületét nézzük, akkor mik azok a kulcsfogalmak, amelyek nélkül jelenleg nem tudna dolgozni?

A legfontosabb kulcsfogalom jelenleg az alkalmazkodás. Ha az ökológiáról beszélünk, akkor a kulcsproblémát a klímaváltozás okozta hatások jelentik. A nálunk folyó munka súlyponti része az, hogy az erdő, ami egy hosszú életciklusú, statikusnak tűnő életközösség, hogyan tud  ehhez a rendkívül gyorsan változó világhoz alkalmazkodni.

A kutatóintézet milyen gyakorlati megoldásokat tud nyújtani ehhez? 

Kutatóintézetként mi gyakorlati megoldásokat tudunk ajánlani az alkalmazkodáshoz. A mi felelősségünk az, hogy ezeket az eljárásokat bemutassuk, megtanítsuk a gyakorlati szereplőknek, és minél hamarabb bevezessük ezeket a gyakorlatba. Vannak olyan módszerek, amivel akár egy adott hektárra, egy adott erdőrészletre, egy adott helyrajzi számra, adott tulajdonra néhány hektáros területen meg tudjuk mondani, hogy mi van most, és mi várható a jövőben. Ez a megoldás kulcsa, vagyis hogy a beavatkozás szintjén vagyunk ma már képesek a hosszú távú döntésekben segíteni.                                    

Milyen módon lehet ezt így előreszámítani, ha ma senki nem tudja előre megmondani sem az elkövetkező évek időjárását, sem a klíma változását? 

Az erdészetben a klímát viszonylag könnyen és pontosan számszerűsíthető  havi hőmérséklet- és csapadékadatokkal tudjuk számszerűsíteni.  Az erdészetben például a júliusi csapadék és  nyári hőmérséklet átlagának nagy a jelentősége, mert ha júliusban nincs csapadék, de nagyon meleg van, akkor a fafajok kezdik magukat nagyon rosszul érezni. A különböző fafajok és a fajon belüli állományok, populációk különbözően reagálnak ezekre a várható hőmérséklet- és csapadékviszonyokra, és innentől tudományosan előre jelezhető egy-egy adott helyszín adott időszakára vonatkozó legjobb megoldás.

Mennyire van létjogosultsága annak, hogy bizonyos fafajokat különböző helyszínekre telepítenek?

Mondhatnék tucatjával fajokat, amikről biztosan tudni lehet, hogy milyen klimatikus feltételek között számítanak versenyképesnek vagy túlélőnek. Ha egy helyen nincs ott az adott fafaj, akkor oda kell vinni, segíteni kell neki az „odavándorlásban”, mert nincs elég idő, hogy ez spontán módon történjen meg. Elegyítenünk kell a fajokat és fajokon belüli származásokat, mert nincs annyi időnk, hogy ez több generáció alatt magától menjen végbe. Mivel a klíma okozta drasztikus hatások már száz éven belül, vagyis egy fa életidején belül bekövetkeznek, ezt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az ember az adott helyszínen tudatosan tervez, a jövő várható hatásainak ismeretében. Amit mi ajánlunk, az nem jóslás, hanem tudományosan megalapozott előrejelzés lefordítva az erdők nyelvére. 

Ez nem mesterséges beavatkozás a természet rendjébe?

A trianoni békeszerződés idejére az erdők többségét már kiirtották, és akkor még nem beszéltünk az ártéri vízrendezések, a Duna-Tisza közi lecsapolások és egyéb beavatkozások erdőket érintő következményeiről. Ahhoz képest az elmúlt évtizedek erdőtelepítéseinek következtében megkétszereztük az erdőterületünket (ma az ország 20 százaléka erdő). Ha tudjuk az irányát a változásoknak, ha tudjuk, hogy mit kellene csinálni, akkor felelősséget vállalva igenis be kell avatkozni. Nem azért, hogy mindenáron megpiszkáljuk a természeti folyamatokat, hanem hogy elősegítsük azokat egy mesterségesen ember által alatakított környezetben. Azzal, hogy tudatosan A pontból B pontba viszem a legjobb tudásunk szerinti megoldást kínáló növényi anyagokat, egy korábban néhány ezer év alatt végbemenő folyamatot tudok elősegíteni annak érdekében, hogy az erdők a rendkívül gyors változásokhoz is tudjanak alkalmazkodni. Számunkra ez jelenti a jó erdőgazdálkodást és a jó természetvédelmet. A kettő egy és ugyanaz, ha azt az erdők hosszú távú és tartós léte érdekében tesszük.

A jó természetvédelem akkor mit jelent?

Azt jelenti a jó természetvédelem, hogy be kell ismerni, be kell látni, hogy nincsen ember nélküli állapot. A természetvédelem ma sok esetben statikus természetvédelem: szigorúan védett területek vannak, ahonnan ki van tiltva az emberi tevékenység, és azt hisszük, hogy ezzel megoldottuk a problémát. A probléma azonban egy jóval magasabb szinten, klimatikus szinten az állomány feje fölött jelentkező időjárási szélsőségekkel, a júliusi csapadékminimumokkal, és egyéb, már ember által befolyásolt módon már ott van. Tehát, ha most hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy ezt őrizzük meg úgy, ahogy az anyatermészet megteremtette, akkor nagyot hibázunk, mert eközben magukra hagyjuk erdeinket egy általunk létrehozott ellenséges világban. Ebből az következik, hogy a dinamikus és előrelátóan cselekvő gazdálkodási forma az egyedüli megoldás és jó természetvédelem.

Milyen ön szerint a fenntartható erdőgazdálkodás?

Az erdészek szerint a fenntartható erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy minden egyes hektár erdőre egy szakmai konszenzus mentén elkészítjük az üzemtervet, amelyet a hosszútávú érdekek mentén alkot meg egy független erdészeti szervezet. A gazdálkodó így nem azt csinál, amit akar, amit szeretne, vagy amire neki most éppen aktuálisan szüksége lenne, hanem amit a hatóság lehetővé tesz a fenntarthatóság kritériumai szerint. Szigorú rendszer alakult ki arra, hogy korlátozott magántulajdonként az erdővel úgy kell bánni, hogy a közcél és a közérdek is érvényesüljön. Mindez abból fakad, hogy Európa megégette már magát, mert az erdeinek a döntő részét kiirtotta az elmúlt évszázadokban. Csak az elmúlt 100 évben alakult ki az az új gyakorlat Európában és így hazánkban is, hogy az erdő hosszú távon fenntartandó és gyarapítandó természeti erőforrás, amely a faanyag-termelésen túl egy sor társadalmi és ökoszisztéma szolgáltatással is hozzájárul a jólétünkhöz.

A Balaton-felvidéken erdészeti szempontból mik a legnagyobb kihívások? 

A legnagyobb kihívás az, hogy az ottani erdőket hogyan tudjuk megsegíteni a jellemzően egyre szélsőségesebb, melegebb, szárazabb klimatikus feltételek között. Nálunk a legnagyobb gond a nyári csapadék mint minimum faktor. A Balaton-felvidéki erdőknek ezért az egyik legnagyobb problémája a vízhiány. Ha tudunk olyan módszereket találni, ami a víz ott tartásával, és nem az elvezetésével foglalkozik, akkor már tettünk valamit. Itt nem kell nagy és költséges dolgokra gondolni. Ha egy völgyben például keresztbe teszek egy fatörzset, akkor nem folyik le olyan gyorsan a víz, hanem jelentős része a talajba szívárog. Ilyen egyszerű dolgokkal is lehet segíteni, amivel demonstrálhatjuk a vízvisszatartást mint lehetséges megoldást.

Milyen módon fog átalakulni ennek hatására a Balaton környéki faállomány? 

Ahogy már említettem, az alkalmazkodás érdekében van szükség olyan őshonos növényekkel végzett fafajváltásra, elegyítésre, amit jelenleg csaknem mindenki elfogad. Azonban biztos vagyok abban is, hogy ez nem mindenhol kínál majd megoldást. Tehát még a Balaton-felvidéken is hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy például nem őshonos fenyőfélékkel találkozik majd az ember. 

Egy szakmai párbeszédben erdészeti szempontból milyen témákkal lenne a legfontosabb most foglalkozni a balatoni régióban? 

A már említett klímaváltozás adaptáció mellett az erdők különböző szolgáltatásainak kérdését tartom fontosnak. Ez már kicsit jobban kötődik mondjuk az ökológiai szolgáltatások, ökoszisztéma szolgáltatások témájához. Ne általánosságban beszéljünk, hanem konkrétan nézzük meg, hogy például egy adott régióban milyen funkciókért lennének hajlandók fizetni az emberek. Vagy beszéljünk arról, hogy a környéken működő, ásványvizet palackozó cég hozzájárul-e annak a régiónak a vízbázis kialakulásához, amiben az erdő gyakorlatilag nagyon fontos szűrő, megtartó és egyéb szempontokkal bíró eszköz. Továbbá van egy további érdekes új terület is, amely már a teljes agrárium felé nyit a faültetések nyújtotta pozitív hatások kiaknázása érdekében, ez pedig az agrárerdészet. 

Mi lenne az agrárerdészet lényege?

Ez már a szántóföldi növénytermesztés és erdészet, vagy a gyümölcstermesztés és erdészet összekapcsolása. A Balaton-felvidék döntő részén különböző barna erdőtalaj van, miközben jelentős részben már nem erdő van rajta, hanem szántóföld, vagy gyümölcsös, vagy szőlő. Ezeken a földeken korábban az erdő maga hozta létre a humuszban, tápanyagban gazdag talajt. Ha nem visszük vissza ezekre a területekre a fákat, és ezek hatása révén a humuszt, a szenet, akkor ez a talaj előbb-utóbb ki fog merülni. Szerintem ez a perspektivikus lehetőség akár a szántóföldi növénytermesztés számára is, de a gyűmölcstermesztés és a szőlőművelés esetében is lehet szerepe a fásításnak. Egyre több és biztató példát, jó nemzetközi gyakorlatot gyűjtöttünk össze, amit érdemes a hazai viszonyokra adaptálni. A francia gazdálkodók például a legdrágább szőlőterületekre viszik vissza újabban a fasorokat. Részben a talaj termőképességének megőrzése érdekében, részben a diverzitás visszahozásával, például a madárfauna gazdagításával a felhasználandó rovarírtó szer mennyiségét csökkentik drasztikusan . De lehetne például a legeltetésben, vagy a bogyós gyümölcsök termesztésében is úgy visszahozni a fákat, hogy az árnyékolást ne különböző épített műtárgyak adják, miközben a fák kifejtik jótékony klímavédelmi hatásaikat is. Ezek is részei az alkalmazkodási folyamatnak.

Közzétéve: 2020.12.13.

Képek:

 (1) szabadonbalaotn/ Neogrády-Kiss Barnabás

(2,3) Borovics Attila jóvoltából